Dhrys'khal

- Hozzászólások száma : 1

Dhrys’khal

Karakter neve: Dhrys’khal
Nevének kiejtése: Driszkál
Becenév: Dhrys
Nem: Férfi
Faj: Démon
Kor: 1949 éves (emberi korban nagyjából 32 évesnek nézne ki)
Kaszt: -
Hajszín: Fehér
Szemszín: Jégkék
Fegyverei: Egykezes hosszúkard, tőrök
Képzettségek: Akrobatika, Fegyverhasználat (kard), Színjátszás
•Fajhoz járulók: Démonismeret, Fajismeret, Futás, Álcázás, Színjátszás, Fegyverhasználat (kard), Méregismeret
Erősség: Rendkívül ambiciózus, a kitűzött céljait bármi áron el akarja érni, addig képtelen a megalkuvásra. Kedveli a kihívásokat, hiszen születésétől kezdve a sors folyamatos próbáknak vettette alá, s mivel mindeddig példásan szerepelt, szilárdan hisz abban, hogy bármilyen helyzetben képes életben maradni. Számító logikával és vérfagyasztó precizitással képes megtervezni mindazt, amit véghez akar vinni, s a siker érdekében nem riad vissza attól sem, ha alantas eszközökhöz kell nyúlnia. Megtévesztő külsejének hála könnyedén ébreszt bizalmat az idegenekben, teljességgel ártalmatlannak és megbízható barátnak adva ki magát.
Gyengeség: Annak köszönhetően, hogy gyenge genetikával született, előfordul, hogy a képességei nem megfelelően, vagy adott esetben egyáltalán nem működnek. Ez a gyengeség a holdfázisokkal áll szoros összefüggésben, és leggyakrabban újholdkor fejti ki hatását.
Vallás: -
Társa: -
Pénz:
Szint:

Felszerelés:
- Egykezes hosszúkard
- 3 db kisebb méretű tőr
- váltásruha (1 db fekete és 1 db fehér ing, illetve nadrág)
- kulacs
- fekete csuklyás utazóköpeny
- 1 pár bőrkesztyű (levágott ujjakkal a karmai miatt)
- egy fogyó holdat formázó medál bonyolult vésetekkel

Külső:
Dhrys’khal külseje első pillantásra teljesen hétköznapinak tűnhet, ám ha az ember figyelmesebben megszemléli, hamar szembetűnnek a különös részletek. Bár Dhrys démoni mivoltát igyekszik elrejteni, „emberi álcája” mégis hagy némi kivetni valót maga utána, fajának bizonyos jellemzőit ugyanis képtelen kiirtani választott külsejéből. Hosszú, hegyes fülei, sápadt bőre, szinte már természetellenesen ridegkék szemei, és hegyes szemfogai gyanút ébreszthetnek a jó megfigyelőképességgel megáldott emberekben.
Öltözködését tekintve inkább a praktikus ruhadarabok híve, mint az eleganciáé, kedveli az egyszerű szabású ingeket, bőrből készült nadrágokat és kesztyűket. Nem rajong a feltűnő színekért, általában feketét vagy fehéret visel.

Jellem:
Fajának megfelelően lobbanékony, indulatos alaptermészettel rendelkezik, amit az sem árnyal különösképp, hogy fiatalságából adódóan hajlamos azt hinni, hogy az univerzum pusztán az ő kényét- kedvét szolgálja. Ennek ellenére, ha a helyzet megkívánja, meglepően éleslátó, könnyen és gyorsan felismeri mások gyengeségeit, és ki is használja azokat. Mindig saját elvei, érdekei szerint cselekszik, sem az egyetemes jó, sem a gonosz nem jelent számára semmit. Démon fajtársai felé rejlik benne valamiféle ösztönös bizonyítási vágy, ha találkozik egy hozzá hasonlóval, hajlamos a provokációra, ami akár vérre menő harcba is torkollhat. Az embereket és az általa ismert arminasi fajokat a maguk furcsa módján szórakoztatónak, érdekesnek tartja, mulattatja a tény, hogy mindössze néhány jól megválasztott mondattal milyen könnyedén manipulálhatóak.

Előtörténet:
A démon sík vad, szabályok és törvények nélküli világában Dhrys’khalnak születése pillanatától fogva az eszébe kellett vésnie, hogy csak magára számíthat. Anyja egy korábbi csatában elszenvedett sérülésnek hála jelentősen legyengült állapotban adott életet gyermekének, aki első pillantásra szinte élettelennek tűnt a sivár vidéket megülő csendben. Eryth’inna nem vesződött sokat a gyenge, látszatra életképtelen csecsemővel. Miután az apa is úgy vélte, a gyerek méltatlan arra, hogy a nemzetsége vérvonalát képviselje, egyszerűen a sorsára hagyták, hadd tegye a természet a dolgát. A sors azonban nem a halál szerepét rótta a gyermekre, egészen más tervei akadtak vele. A nagyhatalmú démon párt figyelve Morgoth a nemzetség szolgálatában álló alacsonyrendű csatlós csak a megfelelő alkalomra várt, és amikor a szülők otthagyták a gyereket, magához vette a csecsemőt. Úgy gondolta, bármilyen satnya is az utód, ha ilyen nemes vérből való, kell hogy legyen benne annyi erő, hogy megfelelő irányítással magasabbra segítse azon a bizonyos ranglétrán, amelyen annyira vágyott feljebb kerülni. A szolgarendű démon adta neki a Dhrys’khal nevet, miután a gyermek a fogyó Hold idején született. (A Dhrys démon nyelven mától Holdat jelent… XD ) A kisfiú hamar rácáfolt sebezhetőséget sugalló küllemére, mert bár gyenge genetikával született, őseinek hála igen erőteljes képességek birtokába került. Morgoth egy dologhoz értett igazán, ez pedig nem volt más, mint a manipuláció. Ennek segítségével elhitette Dhrys’khallal, hogy a démonvilág csak akkor fogja egyenrangúnak tekinteni, ha kivívja magának (és persze neki) a saját helyét benne. A csatlós félelmetes merészséggel használta fel Dhrys’khal lobbanékony, dühtől forrongó természetét és olthatatlan bizonyítási vágyát arra, hogy egyesével szabaduljon meg riválisaitól, egyre magasabbra kúszva a démonok rangsorában. A fiatal démont eleinte hidegen hagyta származásának kérdése, nem faggatta Morgoth-ot sem a családjáról, sem születésének körülményeiről, egyszerűen csak tette, amit a szolgarendű megkövetelt tőle. Egészen addig, amíg az egyik csatája során ellenfele fel nem ismerte benne Raz’ghul, észak démonurának vérét, és szánalomra méltónak titulálta, ahogyan egy alacsonyrendű démon kutyájaként az ellenfele torkának ugrik. Bár mindez végzetes hiba volt a démon részéről, Dhrys addig felépített világát egyetlen perc alatt romba döntötte. A fiatal démon féktelen tombolással igyekezett megtorolni ellenfelén a becsületén esett csorbát, ám mindhiába, dühét és vérszomját nem csillapította egy újabb számára ismeretlen démon halála. Morgoth vérére szomjazott, és mindazokéra, akik erre a megalázó életre kényszerítették. Eleinte csak óvatosan, ártalmatlannak tűnő, manipulatív kérdésekkel ostromolta Morgoth-ot a családjáról, majd egyre konkrétabb információkat követelt. Végül aztán, amikor már mindent megtudott észak démonuráról és annak nemzetségéről, hosszas kínhalállal fizetett Morgoth-nak a neki szánt szerepért. Hasonló végzetet szánt az őt világra hozó démonszukának és egész családjának, úgy gondolta, vérrel és szenvedéssel kell megváltaniuk az elmulasztott szülői gondoskodást. Tervei megvalósításához azonban időre volt szüksége, és persze rengeteg tanulásra, fejlődésre, hogy felvehesse a harcot egy démonúrral szemben. Dhrys’khal hallani sem akart tanárról, Morgoth után elképzelhetetlennek tartotta, hogy bárki hatalmat gyakorolhasson felette, így teljesen egyedül, bosszúvágytól hajtva fogott hozzá képességei fejlesztéséhez. Bár ereje a fogyó Hold idején meglehetősen bizonytalanul, sőt, olykor szinte egyáltalán nem működött, képességei mégis rohamos ütemben fejlődtek, és mindössze néhány évszázadnyi precíz gyakorlás kellett ahhoz, hogy elégtételt vegyen Raz’ghulon, és a nőn, akit sosem nevezett anyjának. Testvéreinek, a démonúr két fiának sem kegyelmezett, így ironikus módon az apja által gyengének bélyegzett láncszem maradt az utolsó, az egyetlen az öröklési rangsorban, mint az északi tartományok egyetlen örököse. Mindannak ellenére, amit Dhrys’khal elért, mégsem volt maradéktalanul elégedett. Bár úgy vélte, kivívta magának a méltó helyet a démonvilágban, az mégsem fogadta be, minden kínálkozó lehetőséget megragadott arra, hogy megkérdőjelezze a létét, és romba döntse az uralmát. Ekkoriban mesélt neki egyetlen bizalmasa egy másik létsík, Arminas létezéséről, ahol különböző fajok küzdenek egymással az életben maradásért, ezzel mozdítva előre a világot a haladás ösvényén. Ar’quath állítása szerint őt egy démonidézésre képes mágiahasználó citálta erre a síkra, aki bár képes volt elég mágikus energiát összegyűjteni az idézésre, nem fordított kellő figyelmet eközben a saját védelmére. Ar’quath így könnyűszerrel kiszabadult a nekromanta uralma alól, és miután megölte, visszatért a saját létsíkjára, beszámolva a másik világ létezéséről barátjának. Dhrys’khal érdekesnek találta a másik létsík létezését, és ettől a naptól kezdve gondolatai egyre gyakrabban kalandoztak Arminas felé, ahol egy teljesen új kezdet várna rá. Úgy vélte könnyűszerrel képes lenne a saját képére formálni azt a létsíkot, ebben sem a halandók, sem az istenek nem gátolhatnák meg, és nevetségesnek tartotta még a gondolatát is annak, hogy egy alantas démonidéző engedelmességre kényszerítse. Azzal azonban nem számolt, hogy egy nap pont az általa oly mohón kivívni vágyott elismerés válik majd az árulójává, és kétes értékű hírneve Arminas kontinensére is elér majd….

Dhrys'khal The_la10_800x600