Charys Fryr Odassyn

Név: Charys Fryr Odassyn  
Nevének kiejtése: Kárisz Frír Odásszin
Becenév: Messir
Nem: Férfi
Faj: Kyr
Kor: 923 év
Kaszt: Bárd
Hajszín: Ezüstfehér
Szemszín: Fagykék
Fegyverek: Két rövidtőr az alkarjára szíjazott tokban, és egy díszes markolatú rapír.
Képzettségek:
▪ Fajhoz járuló képzettségek: történelemismeret, nyelvismeret (ókyr), etikett, mágiaismeret.
▪ Kaszthoz járuló képzettségek: éneklés, zenélés, tánc, etikett, zsonglőrködés, mutatványozás, legendaismeret, történelemismeret, színjátszás.
▪ Választott képzettségek: fegyverhasználat (kard/rapír), fegyverdobás (rövidtőrök)
Erősség: Fajából adódóan kiváló a logikája, nyugodt, megfontolt természetének köszönhetően nehéz kihozni a sodrából. Nimea, aki gyakran előre figyelmezteti a veszélyes helyzetekre.
Gyengeség: Tisztaságmániája, illetve sznobizmusra való hajlama, ami meggátolja abban, hogy bármilyen helyzetben kérdés nélkül helyt álljon, hiszen akár a mágiája használatában is akadályozhatja ez a tulajdonsága. Néha megfeledkezik arról, hogy Nimeát csak ő látja és hallja, ez pedig igen furcsa szituációkhoz vezet.
Vallás: Arleth hitű (amíg nem lesz istene a zenének, művészeteknek...XD)
Pénz: 20 arany
Szint: 9
Társa: Nimea, egy halott lány szelleme.


Felszerelés:

- Hegedű, tokkal, vonóval (XD)
- Rapír
- 2 db rövidtőr
- Bőrbe kötött kottafüzet, kották
- Váltásruha (1 nemesi öltözet: selyeming, hímzett zakó, nadrág, csizma, és egy utazó ruha: vászoning, egyszerű szabású sötétkék zubbony, fekete nadrág, fekete, csuklyás, vízhatlan anyagból készült utazóköpeny)
- Kulacs
- Szárított élelem
- Fekete szalag (ha fonva, vagy összefogva viseli a haját)
- Táska
- Varázslatok pergamentekercseken
- Violinkulcsot formázó medál ezüstláncra fűzve
- 2 db kézzel festett báli maszk
- kyr sakktábla
- kimérás címerrel ellátott pecsétgyűrű



Jellem:

Charys a kyrekre jellemző módon hűvös, távolságtartó jellem, mégsem nevezhető igazán zárkózottnak, vagy ridegnek. Megvan benne fajának ez a sajátossága, mint ahogy az úri neveltetéshez méltó arisztokratikus modor is, de tisztavérű kyr városban nevelkedett férfihez képest jóval nyitottabban gondolkodik a világ dolgait illetően. Érzelmeit származásából és neveltetéséből adódóan nehezen fejezi ki, ezek sokkal inkább a dalaiban nyilvánulnak meg, illetve a Nimeával folytatott vitáiban. A társául szegődött kóbor lélek ugyanis gyakran sportot űz abból, hogy felbosszantsa, kihozza a béketűréséből, és rávegye valamilyen módon arra, hogy jelét adja, hogy igenis vannak érzelmei. Kellemes társaság, figyelmes beszélgetőpartner, hölgyek társaságában is remekül elboldogul. Remekül megtanulta, hogyan bánjon a szebbik nem képviselőivel, hivatásából fakadóan ért ahhoz, hogyan szórakoztassa a közönségét. Bár a hölgyek körében igen népszerű, soha nem lép át egy általa megszabott, szigorú határt. Intelligens, művelt és érdeklődő, mindig örömmel veszi, ha gyarapíthatja eddig megszerzett tudását. Szenvedélyesen rajong a zenéért, és a kyr sakkért, a Morgeas Silendumért, de kedveli az irodalmat, és a festészetet is. Kifejezetten lelkesedik a maszkabálokért, mondhatni szenvedélyesen gyűjti a különböző maszkokat, álarcokat, melyek véleménye szerint lehetővé teszik bárki számára, hogy néhány órára valami, vagy éppen valaki más bőrébe bújhasson. Negatív jellemvonásai közé tartozik, hogy hajlamos a sznob viselkedésre olykor, nem hajlandó akárhol zenélni, vagy éppen megszállni. Kínosan ügyel a tiszta, ápolt külsejére, nehezen viseli, ha mocskos környezetbe kerül, de nem veti meg, vagy ítéli el a szegénységet.


Külső:

Ezüstfehér haját általában egy szalaggal összefogott fonatban viseli, kiengedve viszonylag ritkán hagyja, hossza miatt ugyanis könnyen kócolódik. Öltözködés terén kedveli az elegáns szabású, díszesen hímzett ruhadarabokat, selyemből, bársonyból készült zakókat, zubbonyokat. Színek közül főként a kék különböző árnyalatait, illetve a vöröset részesíti előnyben. Kiegészítőként mindössze egy ezüst, violinkulcsot formázó medált visel, egyéb ékszereket nem hord, még bálokon sem.

Élettörténet:

Charys Arminas ismerős vidékeitől távol, a kyrek őshazájaként számon tartott Tachryss kontinensén látta meg a napvilágot A.sz. 3362.-ben, egy bárói rangot viselő tisztavérű pár elsőszülött gyermekeként. Az Odassyn család a főváros, Mydras politikai életének befolyásos tagjaként jelentős szerepet vállalt a város irányításában, így fiuknak is efféle jövőt szántak. Charys alig töltötte be a tizedik életévét, amikor a város legkiválóbb tanítómestereit felkutatva apja, Validus, úgy határozott, eljött az ideje, hogy bevezesse a fiát a politikai élet rejtelmeibe. Charys csendes beletörődéssel viselte a száraz tényektől hemzsegő történelemi, közigazgatási, gazdasági ismereteket és hadászati stratégiákat felvonultató tanórák hosszú sorát, ám valójában már ekkor pontosan tudta, hogy nem efféle életre vágyik. Ugyan bármit megkapott szüleitől, amit csak kiejtett a száján, soha nem volt gondja semmire, fényűzés, pompa, és szolgák egész hadserege vette körül egészen születése óta, mégsem tudta igazán otthonosan érezni magát az Odassyn udvarház rideg falai között. Úgy érezte, állandóan kíváncsi tekintetek követik, szemmel tartják minden mozdulatát, gesztusát, és ha csak egyetlen, fiatalúrhoz nem illő szón, vagy megnyilvánuláson kapják, azonnal pletykálni kezdenek róla. Mindez nem is állt oly távol az igazságtól, hiszen Mydras tisztavérű nemesi családjai között gyakori vendégnek számított az intrika, s ez igencsak megnehezítette a fiatalok életének első néhány száz évét. Bár Validus máris a városi tanács vezetőjét látta a gyermekében, anyja, Igrana inkább Syrus tűzvarázsló rendjének tanoncaként szerette volna biztosítani fia jövőjét. Charyst ugyan Arleth hitében nevelték szülei, mégis érezhető volt az Odassyn házaspár között rejtőző feszültség, mely abból fakadt, hogy Validus a Tudás Atyjának tanait követte, Igrana azonban a Lángok Urának hitét vallotta. Ez a kettősség számos éles hangvételű vitát szított az ifjú pár tagjai között, aminek gyakran akaratlanul Charys is fültanújává vált. Ilyenkor általában az udvarházat körülvevő gondosan rendben tartott lugasba menekült, hogy magára maradhasson a gondolataival. A kyrekre oly jellemző rideg, magába zárkózó jellemvonások kezdték maguk alá gyűrni a fiatal bárót, szüleinek folyamatos civakodása pedig csak megerősítette abban, hogy Mydras hatalmi játszmáktól terhes társadalmában egyedül saját magára számíthat...

Az eldugott lugasban találkozott először az első pillantásra kissé szórakozottnak tűnő idős kertésszel, Graionnal. A különleges, borostyán szemű kyr kedves, közvetlen természete könnyedén áttörte Charys lassan, de annál biztosabban épülő falait, és arra ösztönözte a fiút, hogy közel engedje magához a félvér férfit. Graion rengeteg érdekesebbnél érdekesebb történetet mesélt neki szellemekről, lidércekről, kísértetekről, és hogy ne hallja Igrana és Validus perlekedését, nekiajándékozta a legféltettebb kincsét, a hegedűjét. A hangszert egy Mydrastól mérföldekre lévő kisvárosban készítette egy híres mester, külön Graion számára, és bár Charys eleinte nem igazán értette, miért adta neki a kertész a hegedűt, nagy becsben tartotta a míves hangszert. Az idős kyr megtanította neki, hogyan bánjon a vonóval, és amikor a hangszer megszólalt, egyszerre minden világossá, és érthetővé vált. Ha játszott a hegedűn, nem hallotta a veszekedést, nem jutottak el hozzá a nemesi udvar intrikái, nem létezett semmi más, csak a zene. A dallamok segítségével Charys elmenekülhetett a számára egyre kiábrándítóbbnak ható világ elől, és ez volt a legnagyobb ajándék, amit valaha kaphatott. A mások számára zárkózottnak tűnő báró egyre gyakrabban múlatta az időt a lugasban, Graion társaságában, és a hegedűjáték művészetében is kivételes tehetségnek bizonyult. Hogy ne okozzon szüleinek csalódást, nem hanyagolta el a politikai pályához elengedhetetlen tanulmányait sem, bár ezeket jóval kisebb lelkesedéssel űzte.

Ekkoriban történt, hogy Graion elvezette a lugas egy lezárt részébe, ahol már hosszú évszázadok óta nem járt senki a kertészen kívül, pedig igazán különleges titkot rejtett. Itt temették el Nimeá-t, az udvarházban az Odassyn-ok beköltözése előtt lakó család legfiatalabb lányát, aki a városban keringő történetek szerint öngyilkos lett, amikor apja egy lelketlen hadúrhoz akarta hozzákényszeríteni. Charys nem sokat törődött a szentimentálisnak ható történettel, egészen addig, amíg a lugas elzárt részében tett látogatását követően el nem kezdte egy fiatal, gyönyörű lány szellemét látni, és –legnagyobb bánatára- hallani...

Nimea igazi sorscsapás volt számára, amilyen gyönyörű volt, éppen annyira kiállhatatlan természettel áldották meg az istenek, amit előszeretettel villantott meg a kyr báró kárára. A nő szellemét rajta kívül senki sem látta, még Graion is nevetségesnek titulálta, amikor Charys elmesélte neki, hogy látja a halálba menekült lányt. Mivel az udvarházban egyre többen kezdték furcsállani az örökös megváltozott viselkedését, Charys úgy döntött, többet nem beszél Nimeáról, a szellem létezése olyan titokká vált, melyet nem szívesen hozott a világ tudomására. Hosszú évtizedek kellettek hozzá, de lassan megszokta, és elfogadta Nimea állandó jelenlétét az életében, és kissé szarkasztikus természetű lány nem csak a leghűségesebb társává vált, hanem egyben dalainak múzsájává is.
Amikor Charys betöltötte a nyolcszáznegyvenedik életévét, anyja újra teherbe esett, és kilenc hónappal később megszületett öccse, Mikar. A kisfiú Charys tökéletes ellentéte volt, az ő nyugodt, megfontolt természetével szemben Mikar kíváncsi volt, nyughatatlan, és makacs, akár egy öszvér. Bátyja úgy vélte, minden megvan benne ahhoz, hogy vele ellentétben tökéletesen megállja a helyét Mydras politikai életében, így maga vállalta a feladatot, hogy megtanítsa neki mindazt, amire ehhez szüksége lehetett. Mikar élvezetet, és szórakozást lelt mindabban, amitől Charys legszívesebben elmenekült volna, így az ijfú kyr végre eldöntötte, hogy a családja előtt is felvállalja azt, amit mindig is szeretett volna: hogy a zenének szentelhesse az életét.
Validus nem fogadta kitörő lelkesedéssel elsőszülött fia döntését, és határozottan megtiltotta neki, hogy bárdmágiával kezdjen foglalkozni, Charyst azonban ekkor már egyáltalán nem érdekelte, hogyan viszonyul a döntéséhez a családja. Egyedül Nimea, és Graion szavára adott, öccse iránt érzett féltő szeretete azonban még évekig az Odassyn udvarházban tartotta. Végül, amikor Mikar száz éves lett, Charys úgy döntött, végleg hátat fordít Mydras-nak, és Arminas kontinensére hajózott, hogy Eranvelben keressen magának mestert, aki megtanítja neki a bárdmágia fortélyait. Jó néhány sikertelen próbálkozást követően rátalált Oren Predarmon-ra, a kalandozónak állt bárdra, aki nem csak a mágia alapjait tanította meg a fiatal kyr bárónak, hanem a nemesi udvarokon kívüli élet művészetét is. Éveken át utaztak együtt, a legkülönfélébb helyeken tüzelve fel dalaikkal az utcákon, mulatókban, előkelő kastélyokban élők kedélyeit.
Végül Charys úgy érezte, eljött az ideje, hogy egymaga próbáljon helyt állni választott hivatásában, így búcsút vett Orentől és egyedül indult útnak. Szerette volna megismertetni Arminas népével a kyrek kultúráját, zenei világának sokszínűségét, és eloszlatni kissé a róluk terjengő tévhiteket. Arminas népe eleinte furcsának, szinte idegennek hatott számára, ám amikor látogatást tett Sychrissben, ráébredt, hogy övéi már jó néhány emberöltővel ezelőtt megvetették a lábukat a kontinensen, mégsem ismeri igazán senki a kyreket ezen a vidéken. Ettől kezdve személyes küldetésének tekintette, hogy minél több emberhez eljusson fajának tudása, kultúrája, és mindaz, amit a kyr faj képviselői olyan féltve őriznek városaik magasra épített, masszív falai mögé rejtőzve.