Norasya DiMerrien vendégszobája

* Kaszt : Bárd Hozzászólások száma : 24

Amikor Beltram a mondanivalója közepén tart, úgy érzem, kérdések ezrei rohanják meg az elmémet egyszerre, utat követelve a külvilágba, ám amikor az idősödő komornyik befejezi a hajmeresztő, egyben rémisztő elbeszélését, már nem találok szavakat.
~ Az emberek itt meghalnak. Minden 5. napon.~ borzadok el, ahogy végignézek a szalonon túl sürgölődő háznépen. Szolgákon, inasokon, majd felhőszürke tekintetem újfent visszavándorol Beltramra.
~ Yandra nevére! Miért maradnak itt, ha az életük veszélyben van? Valóban azért maradtak eddig, mert a ház urának halála után valakinek fogadnia kellett itt az örökösöket egy tárgyalás erejéig?~ tűnődöm valamiféle néma kétségbeeséstől, és hitetlen sokktól fuldokolva.
A háznép egy része jól láthatóan kyrnek tűnik, és róluk köztudott, hogy túlteng bennük a kötelességtudat, így ha valami kötelező feladat, vagy teendő maradt számukra, egészen biztosan teljesítik, kerül amibe kerül. A tudat, hogy mit vállalnak szinte félelmetes.

Ahogy a megbeszélés eléri a végpontját, és az örökösöknek sincsen további kérdése, Beltram magához hívatja az egyik fiatal szolgálólányt, és arra kéri kísérjen fel bennünket az emeleten számukra fenntartott vendégszobába.
~ Noszy... Egész biztos, hogy jó ötlet itt maradni? Úgy értem, akármi történhet egy ilyen elátkozott helyen, mint ez...~ búgja a fejemben Atalay hangja.
- Ne aggódj, kincsem... Holnap, amint felkel a nap, és a százados felébred, bizonyára megbeszéljük majd, hogyan tovább. Nem szándékozom hosszú ideig itt maradni, csak ma éjszakára. Túl késő van, hogy most útra keljünk...- suttogom a lombszínű farkasnak.

A szoba, ahová Merian vezet engem és az antist, kellően tágas, előkelő, de nem túldíszített. A fölösleges hivalkodásnak még csak szikráját sem látom, mégis érzem a levegőben azt a finom eleganciát, amely oly jellemző a kyr nemesekre. Könnyű orchidea és szantálillat terjeng a szobában, melynek keveréke egészen kellemes, megnyugtató hatással van az elmémre.
- Balra találja a fürdőhelységet, kisasszony. Már mindent előkészítettünk. Törölközőt és köntöst az ajtó melletti akasztón, fürdőolajakat pedig a faliszekrényben talál. - billenti meg a fejét a fiatal lány, mielőtt távozna, én pedig aprót biccentek köszönetképpen.

Alig hogy végzek a gyors fürdővel és magamra veszem a táskámban lapuló váltásruhámat, a szolgálólány kopogtat az ajtón, és vacsorával kínál.

Megköszönöm a figyelmességét, és átveszem a tálakkal megrakott tálcát. A lány biccent, majd jó étvágyat és jó éjszakát is kíván.

Nyomasztó csend nehezedik a szobára, ahogy az ajtó becsukódik Merian mögött. Csupán a kintről beszűrődő lombzörgés hoz némi zajt a falak közé. Pillantásom az ablak irányába vándorol, miközben Atalay helyet talál magának a méretes baldachinos ágyon.
~ Na ez nem rossz! Szerintem kényelmesen alszunk majd ma este... ~ morogja elégedetten az antis.
- Nem tudom, Te hogy vagy vele kincsem, de nekem sosem kényelmesebb a négy fal közé zárva, mint odakint a szabad ég alatt. - fogom halkra a hangom, miközben elsétálok az ablakhoz.
~ Talán vihar lesz ma este... Talán esni fog, és biztosan hideg is van már... mennyi is az idő? ~ vakkantgat lelkesen Atalay az ágy felől.
- Nincs már egy óra sem éjközépig... - felelek a kinti sötétséget fürkészve.
~ Máris mindjárt holnap van? És még nem is aludtunk semmit! ~ kuporodik az ágy közepére, majd méretes ásítás tör fel a torkából.
~ Énekelsz nekem elalvás előtt? ~ teszi le a fejét, ám nagy, könyörgő sárga szemeit egy percig sem veszi le rólam. Halkan elnevetem magam a farkas láttán, aki a velem eltöltött hónap alatt olyan szelíddé lett, akár egy kezesbárány. Szinte magam sem hiszem el, ahogy rápillantok, hogy mennyire más ő most, mint egy átlagos, vadon élő állat. Bár úgy sejtem, eddigi életét a Luminasban élte le a fajtársaim között, így oka sincs arra, hogy ellenségként tekintsen a kétlábúakra.
Ahogy újfent az ablak felé vándorol a tekintetem, eszembe jut, hogy tulajdonképpen mennyire közel is vagyunk a szülőföldemhez. Még mindig különös a tény, a tudat, hogy sosem térhetek vissza oda végérvényesen, főleg most, hogy a birtokomban van egy ereklye is. Csak veszélybe sodornám az ott élőket.
Hosszan, és komoran fürkészem az égen hunyorgó csillagokat, és észre sem veszem, hogy olyannyira a gondolataimba merültem, hogy elfelejtettem válaszolni Atalaynak.

(Folytatás a Hátsó kert témában... vélhetőleg Hildával. Smile

)

************** Hozzászólások száma : 38

Mindenki számára külön szobát biztosítanak az emeleten, melyek kellően tágasak és komfortosak, nem beszélve a pazar, mégsem túl hivalkodó berendezésről, mely igen jó ízlést sejtet.
Minden vendégszobához saját fürdő társul, melynek ajtaja a szobából nyílik, és ahol előre elkészített illatos fürdő, kikészített törölköző és köntös várja a fáradt utazókat.
A szobáitok ablakai mind egy irányba, a hátsó kert felé néznek. Odakint már sötét van, hiszen lassan éjközép felé jár az idő.
A szolgálólány azelőtt még visszatér hozzátok, hogy aludni térnétek, és hoz nektek egy-egy adag meleg ételt vacsora gyanánt.
Zöldséglevest, vadhúst rizzsel, némi kenyeret, egy kis darab sajtot és gyümölcsöt kaptok. Merian jó étvágyat és jó éjszakát kíván, majd távozik.

Ezen a ponton, ha az alvás előtt még akartok csinálni valamit, megnézni valamit, akkor írjátok meg, és ha szükséges reagálok is. Smile

Ha megírjátok hogy aludni tértek, az ébredést és a másnap reggelt már én fogom megírni, hogyan indul.

» Az ébredés: Norasya
» Serle Feynn vendégszobája
» Duhow Dvese Sceret vendégszobája