Duhow Dvese Sceret vendégszobája

************** Hozzászólások száma : 38

Másnap a kora reggeli órákban ébredsz. Forog veled a világ és rettenetesen fázol. Hidegnek és keménynek érzed az ágyad, noha amikor lefeküdtél, még puhának rémlett.
Egy hideg és nedves orr böki meg az arccsontodat, úgy sejted, talán az a fehér kutya lehet, amivel a szalonban találkoztál. Amikor kitisztul a tekinteted, a fejed fölött nem a vendégszobád mennyezetét látod, hanem a szabad eget, a hideg nedves orr pedig nem a fehér ebé, hanem egy ismerős, tarka-zöld farkasé.
~ Vééégre magadhoz tértél! Annyira megijedtem! ~ dünnyödi Atalay aggodalmas hangja a fejedben.
Ahogy megszólalsz, hogy megkérdezd az antist, hogy mi történt, vagy hogy hogy kerültél ide, megdöbbensz, ugyanis nem a saját hangodon szólalsz meg, hanem Norasyáén. A világ bár forog veled, és hányinger gyötör, mégis úgy pattansz fel, mint aki tűbe ült, ennek hála majdnem el is veszíted az egyensúlyod. Visszatérdelsz a földre, az antis pedig melléd telepszik.
~ Mi a baj? Mi történt? ~ érdeklődik, de a szavakat csak te hallod. Norasya hangján válaszolsz ismét. Ahogy lenézel a kezeidre, újabb döbbenet uralkodik el rajtad, hiszen a jól megszokott, széles tenyereid helyett keskeny kezeket, és vékony ujjakat látsz magad előtt. Mozgatod őket. Hozzád tartoznak. Végignézel a hosszú fehér rhán, ami rajtad van, és pillantásod csakhamar megakad a hosszú, szőke tincseket, melyek a vállaidra omlanak.
Ekkor érted meg, hogy ez már nem a saját tested, hanem Norasyáé. (Az átok modulban, az infók a játékról részben az NJK-k képeinél minden játékos és njk mellett szerepel egy szám. Ezért kértem, hogy dobjatok kockával Wink

)

Nem messze tőled, egy idegen lányt látsz amint épp magához tér, és lassan, és vontatottan felül a földön. A kezeire mered, és motyogni kezd.
- Ne... Jaj ne.... Már megint? De miért most?! - válik egyre zaklatottabbá a hangja.

A következő hsz-ed egy új témába írd itt.... A címe legyen: Az ébredés: Dvese

- Hozzászólások száma : 5

The member 'Duhow Dvese Sceret' has done the following action : Kockadobás

'13 oldalú' : 3

- Kaszt : Kardművész Hozzászólások száma : 14

************** Hozzászólások száma : 38

Dobjatok egy 13 oldalú kockával!

(Be kell lépni a Válaszírás modulba, letekerni a Küldés gomb alatti területre, ahol látnotok kell egy olyan fejlécet, hogy Kockadobás. Két gördülő menüt találtok alatta. Az első legördülő részben a kockadobás felirat mellett „13 oldalú” opciót kell kiválasztanotok, mert azt kértem, 13 oldalúval dobjatok. A mellette lévő részben (Dice rolls felirat mellett) maradjon 1-es szám, azon nem kell változtatni. Az azt mutatja, hány darab kockával dobtok. Jelen esetben egy darab elég. A kockadobást külön hsz-ben fogja elküldeni a rendszer, egy „Kockadobó” felhasználóként. Ezt attól még a ti dobásotok eredménye.
Amikor kockadobást küldötök, nem kell semmit írni a hsz részbe, csak a küldésre kell kattintani, miután beállítottátok a kockát. Ha a hsz résbe is írtok ilyenkor, azt külön küldi el a dobástól.)

A kockadobást eredményétől függően kaptok leírást a reggelről. Smile

- Kaszt : Kardművész Hozzászólások száma : 14

Meglátásaim összefoglalása után Feynn Százados is tudatta velünk véleményét, melyben röviden elmondta az immár elhunyt ház urának kiszámítható reakcióit a segítségkéréssel kapcsolatban. Velem ellentétben, Serle meg volt győződve arról, hogy Sirrethor Úr érdemi segítséget sem a Lanchryss családtól, sem pedig a Feynn- háztól nem kapott volna, így minden bizonnyal, a jelenlegi helyzetig a kastélyban élők vállait nyomta az átok terhe.
Beletörődéssel nyugtáztam meglátását rokonával kapcsolatban, viszont abban majdhogynem biztos vagyok, hogy a néném minden bizonnyal a váratlanul bekövetkezett tragédia miatt nem tudott hírt adni a kastélyban lévő furcsaságokról. Beltram elmondása szerint a halál álmában érte el Őt, mindenféle előzmény nélkül, így feltételezem, hogy hirtelen bekövetkezett halála az oka…

Beltram az ígéretét tette a további kérdések megválaszolására, melyre másnap reggel kerítene sort. Úgy érzem, részemről elég labda került feldobásra az utolsó pillanatokban is, amit az este folyamán lehetőségem lesz átgondolni, reggel pedig – ha lesz – további kérdésekkel szembesíteni a hűséges komornyikot…
Rövid összefoglalója után Meriant bízta meg azzal, hogy kísérjen fel bennünket a nekünk szánt hálószobákhoz. Követve Őt a vörös szőnyeggel leterített lépcsősoron, ismét csak elgondolkozom az elmúlt pár órában elmondottakon, és a jelenlegi nehézségeken, melyekkel ez idáig szembesültünk.

Miután az emeletre felértünk, a fiatal hölgy, egészen a folyosó végéig vezetett bennünket. Illedelmesen, némi formaiságot követve, kinyitotta előttem az ajtót. Apró fejbiccentéssel és egy „köszönöm” kíséretében beléptem az igen letisztult formákkal teli szobába. Szemeimmel azonnal a hatalmas üvegablak gyönyörűen megmunkált tört fehér színű kerete találkozott, majd a szoba további berendezését megfigyelve, egy pillanatra, szinte villámcsapás gyorsasággal szorult össze mellkasomban lassan dobogó szívem. A gyász ólomnehéz érzése egyre csak támadja testem és elmém tiszta részét, és úgy érzem, egyre kevésbé tudok ellenállni ennek a fajta fájdalomérzetnek. Sosem gondoltam volna, hogy az egykori Yovanne hercegnő otthonába ily módon, és ilyen körülmények között látogatok el ismét…

~ Még most is nehéz elhinni, hogy Yovanne néni nincs többé…

Mély lélegzetet vettem a kellemetlen érzés után, és az előre megvetett ágy szélére ültem. Miután elhelyezkedtem a szolgálólány meghajolva előttem, behajtotta az ajtót, és távozott. Abban a pillanatban kellemes illat szökött körém, enyhe rózsaaroma felhő keringett a mellettem lévő fürdő ajtaja mögül. Szemügyre vettem a dohányzóasztalon sziporkázó viaszgyertyákat, melyek hangulatos fénnyel töltötték be a tágas hálószobát. Tenyeremmel végigsimítottam a hófehér huzaton, amin aprólékosan kidolgozott, lila virágminták ellensúlyozták a kyr eleganciára jellemző stílust.

- Trichodiadema densum? – kérdem fennhangon, mialatt jól megszemlélem az apró virágszirmokat az ágyneműn.
~ A néném kedvenc növényének virága… - hümmögöm magamban, mialatt apró mosoly jelenik meg ajkamon, ahogy végigszemlélem a bizonyára kézzel készített öltéseket. Egyetlen egy helyen növekszik ez a növény, a birodalmunk környékén, és a kastélyt körülvevő sziklás hegyvidék déli részében. Feltételezem, hogy ezeket a virágokat a néném készítette, hisz minden bizonnyal csak Ő találkozhatott ezzel a páratlan, szárazságtűrő növénnyel.

- Ezek szerint… Mégsem utáltad annyira… - suttogom magam elé Skeretina-ra célozva, mialatt egy könnyed mozdulattal hátravetettem magam, és a puha ágy rugózását élvezve, hátamon pihentem tovább, elveszve a plafon fehérségében. - Bizonyára mindvégig úgy érezted ott magad, ahogy én is… Tanácstalanul… - tettem hozzá elhalkulva.

- Egy valamiben azért mégsem hasonlítunk. – jelentem ki enyhén rekedtes hangon. - Neked volt bátorságod megtenni azt, ami viszont nekem már nem megy egykönnyen ilyen idősen… - szólalok fel szinte mormogva, a szavak végét szabályosan elharapva, mialatt a kabátom rejtekéből előtűnő kardhüvelyem díszes felszínét megragadom.
Egy ideig élvezem a takaró és a párnák adta melegséget, mialatt a virágillat szinte már az egész szobát körbevonta a kellemesen lágy, langyos fellegével.
Rövid pihenő után, a legjobbnak láttam, hogy testem kissé lenyugtassam a forró habokban. Éreztem, hogy minden egyes porcikám csaknem kívánta az ellazító olajok hatását, így egyenesen a fürdő felé vettem az irányt. Ott előre elkészített rózsaillatú, olajokkal teli, forró, habos vízfürdő, törölköző, és köntös várt az elegáns mellékhelyiségben. Levettem hercegi ruházatom, kardomat pedig a mosdó szélének támasztottam.
Miután lassan a forró vízzel telt kádba léptem, kényelmesen elhelyezkedtem a habokban. Az aromáknak köszönhetően, lassacskán érezni kezdtem a gyümölcsös eszencia izomlazító hatását.

Miután végeztem a fürdővel, megtörölköztem, és a köntöst magamra terítve, kardom kíséretében a hálószobámba vonultam. Az ott elhelyezkedő kisebb díványra ültem, és a mellettem lévő dohányzóasztalon égő gyertyák vidáman táncoló lángjait követtem tekintetemmel.
Abban a pillanatban a szolgálólány kopogtatott az ajtón, és egy fantasztikus illatú vacsorával kínált meg.

Megköszöntem a kedvességét és figyelmességét, átvettem a kisebb nagyobb tálakkal megpakolt fém tálcát. A lány csak biccentett, és mielőtt elhagyta volna a szobát, jó éjszakát, és jó étvágyat kívánt a vacsorához.
Az igazán íncsiklandozó menüt az asztalra tettem, és aprókat ugyan, de ettem az ételből.

Bevallom, nincs étvágyam, de órák óta nem vettem ételt magam elé, és úgy érzem, lassan elfogy minden erőm. Ezen felül aggódom is az itt történtek miatt, ami tovább rombolja kedvem.
Eszem a vadhúsból, melynek átsült kérgén igazán gazdag fűszerezést érzek, és megkóstolom az elém tálalt déli gyümölcsöt is. Végül leteszem a villát a tálcára, és a puha szék háttámlájára dőlök.

- Cyrano, remélem, nem unatkozol nagyon, és rendben vagy, Barátom… - sóhajtozva jut eszembe az istállóban heverésző lovam, mialatt végig az ablak irányába tekintgetek.

A kellemes vacsora után némi aggodalommal ugyan, de a néném által készített varrásmotívumokkal teli párnára hajtom le fejem, és végül álomba szenderülök…

************** Hozzászólások száma : 38

Mindenki számára külön szobát biztosítanak az emeleten, melyek kellően tágasak és komfortosak, nem beszélve a pazar, mégsem túl hivalkodó berendezésről, mely igen jó ízlést sejtet.
Minden vendégszobához saját fürdő társul, melynek ajtaja a szobából nyílik, és ahol előre elkészített illatos fürdő, kikészített törölköző és köntös várja a fáradt utazókat.
A szobáitok ablakai mind egy irányba, a hátsó kert felé néznek. Odakint már sötét van, hiszen lassan éjközép felé jár az idő.
A szolgálólány azelőtt még visszatér hozzátok, hogy aludni térnétek, és hoz nektek egy-egy adag meleg ételt vacsora gyanánt.
Zöldséglevest, vadhúst rizzsel, némi kenyeret, egy kis darab sajtot és gyümölcsöt kaptok. Merian jó étvágyat és jó éjszakát kíván, majd távozik.

Ezen a ponton, ha az alvás előtt még akartok csinálni valamit, megnézni valamit, akkor írjátok meg, és ha szükséges reagálok is. Smile

Ha megírjátok hogy aludni tértek, az ébredést és a másnap reggelt már én fogom megírni, hogyan indul.

» Az ébredés: Dvese
» Serle Feynn vendégszobája
» Norasya DiMerrien vendégszobája